Ahogy azt említettem tudatosan szeretnénk vállalni sir Wattsont 🙂 így hàt elindult a végtelen mennyiségű információ begyűjtése az új családtag befogadására.
Az első lépésként autodidakta módon kezdtem a munkát. Wikipedia, kennelek, és beagle lapok. Ezek között bukkantam egy online clubra melyre azon nyomban regisztráltam. Itt is beszippantott a rengeteg tény, tan mese, figyelmeztető közlemény. Az oldalhoz tartozik egy forum is. Beleolvasva igazán érdekes érzések ébredtek bennem. Egy igazi közösség. Emberek akik ismerik egymást vagy sem, akik találkoztak már vagy sem… azonban szeretett kedvencük révén mégis minden pontján a napjaik összekapcsolódnak.
Ilyenkor picit elbizonytalanodom. Hiszen gyerekeim vannak. Náluk jobban nem tudok szeretni senkit (drága szeretett férjemet mondjuk megkockáztatom 🙂 ) , ezek az emberek – fiúk – lányok vegyesen – saját gyerekükként szeretik az ebeket. A kérdés tehát az hogy vajon ez a törődést, szeretetet igénylő angol pajkos kedvenc képes lesz-e erőmön felüli gondoskodását is kiérdemelni és a családba harmadik gyerekként jelen lenni.
És ahogy leírtam ezeket a sorokat meg is fejtettem mi az oka a hirtelen “kutyust szeretnék” érzésnek. Néhány hónapja a fiaimmal közösen próbáltam a férjem rábírni egy újabb babára, de Ő megannyi észérvet felsorakoztatva zárkózik el a témától. Szerettem volna egy kislányt igazán. Talán ennek az az oka, hogy az egyik barátnőm kisbabát vár, és elhatalmasodott rajtam az a csodálatos érzés, amikor én is terhes voltam. Ha bele gondolok egy eb betöltheti azt a helyet, amit a harmadik gyereknek tartottam fent.
Nos mint mondottam regisztráltam egy fórumra. Leírtam, hogyan is képzelem a kutyatartást, mi az amit tudok nyújtani az ebnek, és mi az amire hajlandó vagyok érte. A válaszok eddig nagyon pozitívak voltak. Ezáltal bennem minduntalan ott motoszkál a sok vízualizált kép, ahol már a fiúk szaladva játszanak a kedvencünkkel. Azonban még elég hosszú az út. Meg kell tudnom, hogyan lehetek első perctől nagyon következetes, és mégis kedves, meleg otthon teremtő gazdája Wattsonnak.
“A Beagle nagyon okos állat, gyerekbarát, és abszolút nem agresszív fajta. Vadász, nagy mozgásigénnyel, és következetes nevelés hiányában konok, és makacs. Vannak pillanatok, mikor az orra, vagy a saját feje után megy és nincs az az Isten, aki megállítaná.”
Ezek a sorok szinte mindegyik tájékoztatóban, leírásban megtalálhatóak. Tehát ezek a sajátos jegyei a fajtának. Sajnos azonban olvastam elég szívszorító dolgokat is. Mint például a beagle betegségeket. Ilyen a “Beagle Pain”, ami engem az emberekre jellemző SM nevű betegségre emlékeztet. Sajnos az epilepszia is jelentkezhet kedvencünknél. Ezek a betegségek örökletesek, tehát genetikai alapúak, így fontos hogy jól informáltak legyünk a kutya származását illetően. Így a következő lépés, hogy leinformálok néhány kennelt, ahonnan a leendő kis barátunkat elhozzuk majd tavasszal.
Holnap tehát neki látok és felveszem a kapcsolatot olyan tenyésztőkkel, akiket sok helyen ajánlanak. Aztán a velük folytatott levélváltások majd képet adnak a hitvallásukról, tevékenységeikről.
Addig is sokat kell olvasnom a nevelésről, így a következő téma a kennel analízis mellett, hogy alaposan kiokosítsam magam a különféle nevelési területekből. Már alig várom! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: